Szentesen új korszak köszöntött be: már nem csak csirkefarhátat, rozsdás lavórt és eladó biciklivázat lehet találni a mindenes piacon, hanem a legújabb „slágert” is – örömlányt kereső hirdetést. Mintha a jóember tényleg azt hinné, hogy a piacon a krumpli mellett szifiliszt is kimérnek kilóra.
Ez a magát férfinak nevező alak (Nagy István), aki inkább görénynek illene, olyan természetességgel írta ki a vágyát, mintha csak tejfölt keresne a vasárnapi rántott leveshez. Csak hát itt nem tejfölről van szó, hanem emberekről – akiket ő egy szinten kezel a lóvásár portékájával: „van lyuk, jó lesz”. Ha valaki így tekint a nőkre, annak nem társat kell keresni, hanem állatorvost, mert láthatóan összekeverte magát a marhával, akit a vásáron pofozgatnak.
Mintha egy gangster lenne, aki előre kurvák és alkohol között éli a hétvégéit. Csakhogy a valóság inkább siralmas: nem gengszterfilm, hanem a piacos csoport szégyenfala.
Mert aki így teszi közszemlére a vágyait, az valójában nem bátor, hanem nevetséges. Ezzel nem hogy közelebb kerülne valakihez, hanem távolít magától mindenkit.
A közösség persze gyorsan reagált: lett belőle Tripper Tóni, Kankó Karesz és Szifilisz Sanyika, aki mindent hazavisz – főleg azt, amit senki nem kér. Azt mondják, a piac a szükségletek kielégítésére van. Hát úgy tűnik, Istvánnak sürgős a „gyors szivatytyúzás”, de a fizetőképességéről erős kétségei vannak a népnek. Mert akinek ennyire fontos, hogy nyilvánosan kuncsorogjon, az bizony valószínűleg csak az akciós penészes krumplit engedheti meg magának, nem a prémium árut.
Szentes így lassan tényleg a magyar Las Vegas lesz: kívánságműsor a piacon, ahol a turmixgép és a használt cipő mellett valaki épp az éjszakai műszakot keresi. Új városszlogen is született: „Szentes – vásárolj krumplit, rendelj örömlányt!” Ez persze röhejes, de közben szánalmas is.
A végén marad a tanulság: aki a nőket a lóvásár szintjére alacsonyítja, maga is ott végzi – nem vevőként, hanem eladatlan maradékként.
Pedig jogilag ez a nagy bátorság erősen billeg. Magyarországon ugyanis a prostitúció nem bűncselekmény, de szigorúan szabályozott. Nem a mindenes piacon hirdetik, hanem engedéllyel, kijelölt zónákban.
És hiába kapaszkodik abba, hogy „én csak keresek, nem kínálok”, attól még a közösségi szabályokat megszegi, közerkölcsbe ütközik, és ha kiskorú látja, különösen súlyos. A Facebook pedig az ilyet nem szereti: jön a tiltás, mint a leárazott kenyeres polcon a felirat – „kifogyott”.
A rendőrség szemében sem festene túl szépen: ha ebből valódi üzlet lenne, az bizony könnyen átcsúszhatna kerítésbe, tiltott reklámba vagy emberkereskedelem gyanújába. Aki tehát itt próbál „gangsterkedni”, az legfeljebb a saját szánalmát teszi közszemlére.
Mert végső soron nem az a ciki, hogy valaki szexet akar venni – hanem az, hogy nyilvánosan, a piac csoportban próbálja. Ezzel nem hogy közelebb kerülne a nőkhöz, hanem jogilag és erkölcsileg is kilométerekre távolodik.