Szentes városa csendben, látható botrány nélkül, mégis látványos ingatlanátrendezésen ment keresztül az elmúlt három évtizedben. A helyiek szerint több mint 160 önkormányzati ingatlan kelt el csak Szabó vezetése alatt , de az igazán izgalmas kérdés nem is az, hogy mit adtak el – hanem hogy kik mondták meg, mennyit érnek ezek a falak.
Egy város árazása – politikai ciklusokban
A történet két városvezető, Szirbik Imre és Szabó Zoltán Ferenc nevéhez fűződik. Szirbik Imre hosszú időn át irányította Szentes fejlődését ,Szabó Zoltán is elég régóta bent láthatta az eseményeket – és közben, úgy tűnik, a város vagyonát is újrarajzolták. Hol csendesen, testületi döntések árnyékában, hol pályázati felhívásokkal, amelyek a helyi lakosság figyelmét gyakran elkerülték.
A legtöbb adásvétel nem ütközött nyílt ellenállásba. Nem voltak tüntetések, csak néhány halk kérdés a testületi üléseken. A város gazdasági programjában szerepelt ugyan, hogy eladásra kínálnak “kihasználatlan vagyontárgyakat”, de a választ, hogy ki döntötte el, mennyit ér egy-egy épület, gyakran csak lábjegyzetekből tudjuk.
Az értékbecslők, akik mindenhol ott voltak
Két név újra és újra visszatér a hivatalos dokumentumokban: Tályai István és Tályai Boglárka. Az ő vállalkozásuk, Tályai István e. v., a város számos ingatlanának hivatalos értékbecslését végezte el. Ezek az értékek lettek a kiindulópontjai az adásvételi tárgyalásoknak, a nyilvános vagy zárt pályázatoknak.
Az ő számításaik szerint – és az önkormányzat döntése alapján – néhány értékes belvárosi telek, vagy akár intézményépület is “jó áron” kelt el. Hogy mi alapján történt az értékelés? Ritkán derül ki. A legtöbb elérhető dokumentum nem tartalmaz részletes szakvéleményt – csak egy számot. Egy “piaci értéket”. A többit bízzuk a képzeletünkre.
valóság: városi Monopoly
Képzeljünk el egy játékot, ahol a tábla Szentes térképe, a mezőkön pedig régi iskolák, szolgálati lakások, kispiacok és félreeső telkek sorakoznak. Minden körben húzunk egy értékbecslőt: “Ma 8 milliót ér, de ha a polgármester rábólint, lehet 12 is!” A játékosok: befektetők, érdeklődő vállalkozók – és néha maga az önkormányzat is, mint vásárló vagy eladó.
A játék tétje nem kicsi. Egy-egy ingatlan eladása milliókat jelenthet a városi költségvetésben – vagy azoknak, akikhez az végül kerül. És mivel ezek az adásvételek ritkán kerülnek a nyilvánosság elé érdemi társadalmi vitára, a kérdés sokáig csak súgás marad: vajon minden esetben a város érdekeit szolgálta a döntés?
Az ár, amit kezet fogott
Lehet, hogy az eladási árak sokszor a hivatalos értékbecslésnél alacsonyabbak voltak, például a Nyíri közben egy ingatlan 2018-ban 3,3 millió forintért kelt el – ami sokak szerint jóval az elméleti piaci érték alatt volt. A helyiek találgatják, hogy ez talán azért történhetett, mert az ár nagy részét “kézbe fizették”, vagyis nem minden tranzakció zajlott tisztán, nyilvánosan ,de ez Szabó vezetése alatt is elmondható a különösen alacsony ingatlaneladások árai.Ez pedig még több kérdést vet fel az átláthatósággal kapcsolatban.
Kik látták át, kik döntöttek?
Az értékbecslés művészete a legtöbbünk számára rejtély. Hány független szakértő dolgozott? Ki ellenőrizte az adatokat? Volt-e versenyeztetés az értékbecslők kiválasztásánál, vagy csak megszokásból kerültek ugyanazok a nevek minden dokumentum végére?
Sokan azt mondják, hogy egyetlen ingatlan sem volt valódi, nyilvános pályázaton. Ez pedig megkérdőjelezi a teljes értékesítési folyamat tisztaságát és jogszerűségét.
Szentes hivatalos oldalai csak ritkán tesznek közzé teljes szakvéleményeket. A döntések többsége testületi ülésen zajlik, az előterjesztések pedig gyakran pusztán hivatkoznak az értékbecslésekre, nem pedig csatolják azokat. A laikus érdeklődő így nem lát bele abba, hogy miért annyi az annyi – és végül kinek az érdekeit szolgálja.
Az örökség: tégla vagy kérdőjel?
30 év alatt egy város sokat változik. De amikor egy önkormányzati ingatlan eltűnik a közvagyonból, az nem csak tégla. Az egy döntés. Egy értékítélet. Egy számmal kezdődik – és egy névvel végződik.
Lehet, hogy minden rendben volt. Lehet, hogy minden érték pontos volt, minden döntés megalapozott. De amíg az emberek nem látnak tisztán, marad a kérdés: ki értékelt? Mennyit ért? És legfőképp – kinek?
⸻
Ha valaki még ma is emlékszik egy-egy régi szolgálati lakásra, amit már más használ, vagy egy volt közintézményre, ami már magántulajdon – talán nem is a pénzt sajnálja. Hanem a választ: miért nem tudtuk meg előbb, mennyit értünk?
Miért nincs nyilvános pályázat az ingatlaneladásoknál?
Bár az önkormányzati vagyon értékesítésekor elvileg átláthatóságot és versenyt kellene biztosítani, a gyakorlatban ez sokszor csak látszólag teljesül. Szentesen is többször felmerül a kérdés: miért nem tudott a lakosság a legtöbb eladásról előre, és miért nem volt valódi verseny?
A válasz összetett, de több visszatérő gyakorlat alapján kirajzolódik egy minta:
• A „nyilvános pályázat” sok esetben csak formailag létezik – például az önkormányzat hivatalos honlapján jelenik meg, de nem hirdetik meg széles körben, nincs sajtóközlés vagy figyelemfelhívás.
• A kiírások gyakran rövid határidejűek, szakszerűen megfogalmazottak, de nehezen értelmezhetők egy átlagos érdeklődő számára.
• Mindez azt eredményezi, hogy a pályázat technikailag nyilvános, de a gyakorlatban nem hozzáférhető – így csak azok értesülnek róla, akik „jó helyen” figyelik az eseményeket.
Ezen túlmenően, egyes esetekben az önkormányzat nem ír ki pályázatot, hanem közvetlenül, testületi döntéssel értékesít ingatlant – különösen, ha „vagyonrendelet” vagy egyedi értékbecslés alapján megteheti. Ez önmagában nem törvénysértő, de jelentősen csökkenti a nyilvánosságot és a verseny esélyét.
A kérdés tehát nemcsak az, hogy ki vásárolt, hanem az is: vajon más is megvehette volna?
És ha igen – miért nem tudott róla időben?
Kinek a keze alá kerültek Szentes ingatlanjai – és miért nem tud róla senki?
⸻
Szentes városának önkormányzati ingatlanjai az elmúlt évtizedekben folyamatosan cseréltek gazdát – sokszor feltűnés nélkül, csendes testületi döntések és értékbecslések árnyékában. De miközben a számok ott vannak a papírokon, az emberek fejében csak a kérdések szaporodnak: Ki vette meg ezeket az ingatlanokat? Mennyit fizettek érte? És miért nem tud erről a lakosság semmit?
Az eladott ingatlanokat látjuk – de a vevőket nem
A városi dokumentumokból jól látszik, hogy több mint száz önkormányzati ingatlan kelt el az elmúlt 30 évben. De amikor valaki utánajárna, hogy kik lettek ezeknek a telkeknek, lakásoknak, régi intézményeknek az új tulajdonosai – falba ütközik.
• A vásárlók nevei nem szerepelnek a hivatalos anyagokban.
• Az önkormányzatok csak az eladási szándékot, az értékbecslést és a döntési jegyzőkönyveket teszik közzé.
• A konkrét tranzakciókról – különösen a vevőkről – nem szoktak beszámolni.
Ez nem illegális, de kifejezetten átláthatatlan.
⸻
Miért nem tud róla a lakosság?
1. A pályázatok alig észrevehetőek
• Sok esetben az eladási pályázatok csak az önkormányzat weboldalán jelennek meg, rövid határidővel.
• Nem kíséri őket sajtóközlemény, lakossági fórum vagy figyelemfelhívás.
• Azok, akik nem figyelik napi szinten a város honlapját, lemaradnak – így a verseny látszata megvan, de a valóságban alig van érdeklődő.
2. A dokumentumok hiányosak
• Az előterjesztésekben gyakran nincs teljes szakvélemény vagy pályázati összegzés.
• A döntés mögötti érvek – például miért ennyi az érték, volt-e több érdeklődő – rejtve maradnak a nyilvánosság elől.
3. Nincs közérthető összefoglalás
• A lakosság nem kap listát arról, hogy melyik évben, melyik ingatlan, kinek lett az új tulajdona, és milyen áron.
• Az érdeklődők számára ez gyakran túl jogi, túl széttagolt – és így gyakorlatilag követhetetlen.