Úgy tűnik, a XXI. század nagy felfedezése az, hogyan kell az időseket „boldoggá tenni”. Nem kell ide család, unokák, mesélés, közös főzés vagy tartalmas beszélgetés. Nem kell a tudásuk, a tapasztalatuk, nem kell a történeteik. Minek is? Elég, ha kapnak egy zsírkrétát, egy színezőt meg pár origami-malacot, és máris kész a program: „szuper idős otthoni kreatív foglalkozás”.
És persze mindezt lefotózzák, felrakják Facebookra, hadd lássa mindenki, milyen jópofa bohócot lehet csinálni abból, aki egész életében dolgozott, gyereket nevelt, házat épített, országot tartott talpon. Mert mi lehetne meghatóbb annál, mint amikor egy 80 éves nagymamát apácaruhába öltöztetnek, és úgy tesznek, mintha ez méltóságteljes szórakoztatás volna?
Ez azonban nem más, mint gyerekesítés, megalázás. És ami a legszomorúbb: sok idős ember nem tiltakozik. Nem azért, mert tetszik nekik, hanem mert nincs választásuk. Mert sodródnak azzal az árral, amit a „rendszer” felépített köréjük. Hiszen könnyebb őket zsírkrétával lefoglalni, mint valódi emberi kapcsolatokkal törődni. Könnyebb bohóckodást szervezni, mint valódi méltóságot biztosítani.
De mi nem így akarunk megöregedni. Nem akarunk idióta színezők felett görnyedni, miközben a világ úgy tesz, mintha ezzel tenné szebbé a napunkat. Nem akarunk malacokat hajtogatni, mint egy óvodás kézműves délutánon. Nem akarunk bohócot csinálni magunkból apácaruhában, hogy legyen jó kis fotó a Facebookra.
Mi unokákkal akarunk lenni. Családban, szeretetben, gondoskodásban. Mesélni akarunk a régi dolgokról, átadni a tudásunkat, segíteni, ha kell – főzni, vigyázni a gyerekekre, része lenni az életnek. Nem statisztálni egy szomorú színházban, ahol az öregek szerepe az, hogy úgy tegyenek, mintha boldogok lennének a gyerekes bohóckodástól.
A valódi öregkor nem erről szólna. A valódi öregkor tiszteletről szól, arról, hogy az ember az élete végén is ember maradjon, ne gyereknek nézett foglaltság tárgya. Mert aki egész életében felnőttként, felelősen élte az életét, annak ugyanúgy kijár a felnőtt méltóság az utolsó napokban is.
Ezért mi nemet mondunk erre a hazug látszatra. Nem akarunk ilyen megalázó öregkort. Nem akarunk Facebook-mosolyok kedvéért bohóckodó öregek lenni. Mi valódi emberek akarunk maradni – szeretetben, családban, biztonságban, és méltósággal.
És ha egyszer ránk kerül a sor, hogy megöregedjünk, akkor emlékezzenek erre a cikkre: nem kérünk a bohóckodásból. Méltóságot kérünk. Emberséget kérünk. És azt, hogy az öregkort ne egy viccnek, hanem az élet legértékesebb szakaszának tekintsék.
https://www.facebook.com/profile.php?id=100075583911498&sk=photos