A választás pszichológiája.
Az elején rögtön több típust különböztetünk meg. Az egyik típus magabiztosan, mérlegelés nélkül indul, mert annyi esze sincs, hogy felmérje a helyzetet, a körülötte levők, pedig nem szólnak neki, legtöbbször nem mernek, vagy ha szólnak neki, nem hallgat rájuk… A másik típus hosszasan mérlegel, az indulás előtt mindent megtesz, hogy csak akkor induljon, ha biztos a dolgában. Hiú, fél, bizonytalan. Ez a típus igyekszik minden lehetséges buktatót még indulás előtt kizárni. Kutatást készít, szondáz barátok közt, érdeklődik ismeretlen ismerősöknél is, közben retteg. Ez a rettegés a bukástól való félelem sok egyéb eszköz bevetésére is ösztönzi. Nem riad vissza semmitől. A hatalmában álló összes eszközt beveti.
Embereken gázol át, mindenkinek azt hazudja, amit hallani akar, a pénzt nem csak kampányra, hanem bármire képes használni, a karhatalmat is hajlandó bevetni, ha kell. Mindkét feltörekvő jelölt motivációja több ágból fakad. Hatalmát akarja fitogtatni, eddigi pályája problémáiból menekül, esetleg családja, haverjai bíztatják. Mindezek mellett lényegében egy a céljuk, hiúságukat kielégíteni. Az alapmodell másik ágán a meggondolt, tenni akaró, alulról építkező jelölt áll, aki megfontoltan, tudás birtokában akar a színpadra kerülni. Neki nehezebb, mert a villogás és pénzszórás helyett csendben a felfedezésében bízik.
Jól láthatóak ezek a habitusok helyi, vagy a világpolitikában résztvevő politikusoknál is. Az első típusba, tehát a meggondolatlan induló, aki egy cseppet sincs felkészülve semmire és maga lepődig meg a legjobban, ha nyer, mert se csapata, se elképzelése, se tapasztalata nincs, ilyen volt például Karácsony Gergely, vagy az első FIDESZ kormány, amikor fogalmuk sem volt, hogy mit kell tenni, ha nyernek, szinte azt sem tudták, hogy hol vannak, felkészületlenek, tapasztalatlanok voltak, nem tudtak elérni semmi átütőt, el is buktak 4 év után. Ilyenkor elgondolkozik a típus, hogy hogyan tud ebből erőt kovácsolni magának. Felkészül és megpróbál jobb lenni, tanul belőle és előre jut, vagy gyorsan eladja magát, mert reménytelenül magas lécet kell megugrani, jobb a gyors pénz. A gyors pénzre Horn Gyula a múlt legjobb példája, már lehetősége nem volt, így inkább pénzt kért akkoriban Kohl kancellártól… Az erőből induló típusát olvasóink is biztosan ki tudják találni, igen például Putyin. Akit nem tud megvenni, bezárja, ellehetetleníti, hazug kampányt indít ellene, megvesztegeti, lejáratja, megöli, hatalmával visszaél…
Érdekes, hogy Szentesen minden típusra tudunk példát a sejteni vált indulók között… Zolik, mekkora a keret? Mennyi a tarifa? Mekkora a büdzsé? Mennyire éhes Zoli 1 és mennyit áldoz fel összekorrumpált gazdagságából Zoli 2? Ki akarja annyira a saját Zoliját a színpadon látni? Mindkettő mögött a feleség diktál? Valóban lehet egy milliárdos őszinte célja egy várost vezetni? Nincs mögötte valami más? Gazdaságban szocializálódott ember képes a hivatali határokat betartani, amikor megszokta, hogy a szabályokat ő szüli? És valóban van az a pénz, amiért valaki kamu indokkal visszalép? A megfontolt, tudásbirtokos el mer indulni? Mennyire félemlítették meg?
Szentesiek, a kérdés az, hogy kinek van valóban tudása Szentest politikailag nyugalmi pozícióba terelni, egyben kimozdítani erről a gazdaságilag langyos pályáról önös cél nélkül? Ne dőljetek be, gondolkozzatok!