Nemrég megrázóan szomorú hírt kaptunk: Bartus Ádám, az Underhang blog Szentes szíve-lelke letörölte az oldalát és a Facebook-profilját. Egy indulatos videóban elmondta, hogy a háza elé saját szeretetből, gondoskodásból ültetett juharfát az önkormányzat emberei minden teketória nélkül letringolták és lelevelezték. Jogilag talán igazuk volt – hiszen közterületről van szó –, de emberileg és lélektanilag hatalmas hibát követtek el.

Ez a történet nem csupán egy fa sorsáról szól. Hanem arról, hogy amikor egy lakó szeretettel fordul a városához, szebbé, élhetőbbé akarja tenni az utcát, azt megbecsülni kellene, nem pedig eltaposni. Hiszen ezek a kis tettek mutatják meg, hogy az emberekben még mindig ott van a szív a közösség iránt.

Ádám, tudjuk, most nagy benned a csalódás. De hidd el, nem vagy egyedül. Sokan vagyunk, akik látjuk a városért végzett munkádat, akik értékeljük, hogy nemcsak beszélni tudtál a változásról, hanem cselekedtél is. Ez a kincs.

A lakosságban ott lüktet az erő, és a tenni akarás. Itt tényleg nagy a baj: gyakran nem hozzáértő emberek döntenek, sokszor rideg szabályok mögé bújva. De éppen ezért van rád szükségünk: a hangodra, a bátorságodra, a szeretetteljes kiállásodra.

A pozitívum, amit ebből mindannyian meríthetünk: a fa, amit elvettek, csak testében pusztult el, de lelkében nem. A gesztusod itt marad velünk. Példát mutattál arra, hogy mennyire fontos a közösség és a természet szeretete. Ez a láng tovább tud terjedni másokban, ha te is velünk tartasz.

Gyere vissza, Ádám! A blogoddal, a gondolataiddal, a kiállásoddal, az elveiddel, az egyenes gerinceddel. Mutassuk meg együtt, hogy nem a közöny győzhet, hanem a szeretet, az egymás iránti tisztelet és az élhető város iránti vágy.

Egy fa kivágása nem jelentheti a remény kivágását.

Mi itt vagyunk, és várunk vissza, ha kell nálunk külön rovatot is kaphatsz !