Egy bejelentést kaptunk az egyik volt dolgozótól, hogy a korábban már a sajtóban is megjelent ágyi poloskákról szóló cikk után bár történtek maszatolások, de nem oldódott meg semmi hosszú távon és újra veszélybe vannak a bentlakók.
„Háromnegyed ötkor reggel gyógyszert hoznak, és ahogy a villanyt fölkapcsolta a nővér, már meglátták, hogy ott minden csupa bogár. Aztán a fényre azok menekültek, borzasztó” – Istvánnal (akinek a nevét a kérésére megváltoztattuk) azután találkoztunk Nagymágocson, hogy egy ott élő családnak feltűnt, baj lehet a férfival. István a nagymágocsi kastélyotthonban él, ami hivatalos nevén a Csongrád-Csanád Megyei Gesztenyeliget Otthon egyik telephelye. Az intézményben olyanok laknak, akik segítségre szorulnak.
István ilyen, a betegségét nem részletezzük. Napközben kijárhat az intézményből, szellemileg ép, jó gondolkodású. „Mióta fölköltöztem a kastélyba, azóta van probléma. Teljesen összecsíptek a bogarak, és úgy érzem, hiába szóltam a nővéreknek. Most adtak egy kenőcsöt, kentem vagy négyszer, nem ér semmit se, ugyanúgy viszket” – magyarázta, majd megmutatta a kezén és a lábán lévő sérüléseket is. A jobb lábán 5-8 milliméter nagyságú kerek hegek vannak, a bal lábán ennél is több. A férfi elmondása szerint mindegyik fáj.
„Négyen vagyunk a szobában, de van olyan is, ahol tizenketten alszanak. Kértük, hogy tegyenek valamit, de nem érzem, hogy bármi változott volna” – tette hozzá. A lábán lévő sérülések nyáron jól látszódtak, így vették észre a falusaik, hogy gond lehet. Majd miután a férfi folyamatosan arra panaszkodott, hogy nem változik semmi, hozzánk fordultak. „Nem csak engem martak össze a rovarok. Mást is. De nincs kihez fordulnunk.” – mondta.
Sérülések az ápolt lábán. Szerinte ma is gondot okoznak a nyáron kiirtott ágyi poloskák. Fotó: Olvasónk
A Csongrád-Csanád Megyei Gesztenyeliget Otthon állami fenntartású, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz (SZGYF) tartozik. Onnan azt írták az Átlátszó megkeresésére, hogy „az említett intézményben idén júliusban jelent meg az ágyi poloska, de tömeges fertőzés nem alakult ki. Az intézmény haladéktalanul megtette a szükséges intézkedéseket, és több alkalommal is végzett rovarirtást, szakember bevonásával. A lakószobát, ahol az ágyi poloska megjelent, lezárták, az érintettek orvosi ellátásban részesültek. Az intézményben hasonló eset az elmúlt két évben nem fordult elő”.
Azt kérésünk ellenére sem közölték, hogy pontosan milyen irtást és kivel végeztettek. Ahogy azt sem, mennyi ápoltat érintett az ágyi poloska problémája.
Az Országos Epidemiológiai Központ tájékoztatója szerint az ágyi poloska „csípése iránt az emberek érzékenysége különböző, egyes személyek arra különösen intenzíven reagálhatnak, mások viszont az ismételt csípésre kialakult immunitás miatt nem is érzik. A fájdalmatlan szúrás az alvó embert a takarótól nem fedett testrészeken (pl. nyakon, vállon, felkaron, csukló-, könyök-, lábszár- és bokatájékon) éri legtöbbször. A csípést csak kis piros folt jelzi, a fájdalom és a viszketés csak órák múlva jelentkezik. Érzékeny személyeknél azonban a csípés erős viszkető és égő érzést vált ki, esetleg csalánkiütés-szerű tünetek jelennek meg (urticaria ex cimicibus), de hólyagok is képződhetnek (urticaria bullosa). Az ürülék allergizáló hatása egyértelműen igazolt. A rovarok jellegzetes szaga pedig kifejezetten kellemetlen, zavaró lehet.”
Ágyi poloska
Nem terjeszt fertőzést, „nappal hasadékokban, résekben, nyugodt, sötét, szűk, védett helyeken tartózkodik. A levegőmozgás iránt kifejezetten érzékeny, a hangoktól is visszariad, ezért huzat- és zajmentes helyeken húzódik meg, olyan mélyen, hogy háta és hasa is a rejtekhely falával érintkezzen. Mindig menekülésre készen, fejjel kifelé helyezkedik el.” Irtást követően „elszaporodását kizárólag a permetezéssel létrehozott tartós méregmező akadályozza meg”.
Kerestük a Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztályt is az ágyi poloskák miatt, de nem kaptunk választ.