Az alábbi verset Pászti Alkesz Daninak írtuk, üzenjük választás után mész szopni..
Langyos Harcosok !!!
Langyos harcosok, nézd, ott állnak,
zászlót lobogtatnak, félkézzel ráznak.
Szavakban hősként, kard nélkül hódít,
de a tűz helyén csak langymeleg pörkölt.
Dicsőség szava a szájukban félig,
de a tett helyett inkább egy kis szelfi.
„Harcban a népért!” – posztolják bátran,
közben egy kávéval üldögél a fákban.
Világot váltani? – hát persze, „kellene!”
de a forradalom most pont délben lenne.
„Majd holnap megyek, ma nincs annyi erőm,
meg a Netflix-sorozatban is van egy új epizód…”
Harcolni? Igen! De kényelmesen,
lehetne inkább zoom-on, képernyőn keresztben?
A szívük lobogna, csak szél ne fújja,
nehogy a kényelmet a tűz megzúzza.
Így menetelnek, ezernyi lájkkal,
önnön dicsőségük fénye világol,
de a vér, a sár, a veríték útja –
ó, az túl nehéz! Inkább Insta-sztoriba bújva.
Langyos harcosok, nektek szól az ének:
a csatatér nem a fotósarok,
a világ nem változik, csak attól, hogy kéred,
a tett a harcos – a szó csak poros!
Langyos harcos, ott állsz a téren,
zászlódon színes, de poros a lényed.
Kiabálsz hangosan: „Forradalom kell!”
de a pizzád kihűl, s te máris mész el.
Harcot hirdetsz, megosztasz, retweetelsz,
a kommentmezőben hősi erényed.
De ha jön a baj, ha hív az élet,
csak legyintesz egyet: „Most dolgom van épp!”
Langyos a lelked, langyos a szíved,
forrónak tűnik, de füstje sem éget.
Kardod helyett a kényelmet markolod,
harcos vagy? Talán, de leginkább alibibajnok.
„Miért menjek ki? Úgyis hideg van.”
„Majd más megcsinálja, nekem túl sok a dolgom.”
„Írni? Igen, megosztani posztot, meg TikTokra tolni,
de vérrel fizetni? Na, azt inkább hagyjuk!”
Langyos harcosok, tiétek a világ,
a hősiesség képe, de nem a háború sár.
Látszat a zászló, filter a harag,
de ha dörög az ágyú, ti már nem vagytok ott.
S holnap, ha jönne a vihar,
ha kérné a föld, hogy ki állna ki érte,
ti hátradőltök, azt mondjátok szépen:
„Ez most nem fér bele, ma is fáradt a térdem.”
Langyos harcosok, dzsuva-dzsuva lelkek,
szemetek csillog, de a kezetek remeg.
Posztoltok nagyot, rímekkel harcoltok,
de a háború zaján csak diszkréten altoltok.
A dzsuva ott csorog, a kéz alatt fortyog,
a kanapé sarka, ott a ti frontotok.
Küzdötök? Hát persze, egy kommentben bátran,
de a hősi tett végén inkább sör a társad.
Dzsuva a cipőd, dzsuva a szíved,
de nem a vértől – csak a félbevágott bitek.
Éget a forradalom? Ne, hagyjuk már testvér,
ez most nem a napja, menjen helyettem a Peti meg a Bence.
Langyos harcos vagy? Inkább langymeleg gőz,
szavakban szúrsz, de tetteid közt a semmi a hős.
A dzsuva nem a por, a dzsuva nem a sár,
a dzsuva te magad vagy: a majdhogyharcos ár.
Csattog a szád, „Én tudom, én mondom!”
de ha jön a baj, te csak leülsz a plédre.
„Más is megoldja, én csak egy vagyok,”
mondod, s a dzsuva rád tapad, mint a langyos pokol.
Langyos harcos, nézz már szembe a tükörrel,
mit látsz ott, mi marad, ha a dzsuva lecsorog?
Egy megfáradt kép, egy filteres álom,
egy tétlen dzsuva-lény, aki nem lett harcos.
Ott áll Dzsuva Dani, harcosok kúpja,
fején sapka, rajta matrica: „Harcban a múltba!”
Kezében zászló, a szélbe csapogat,
de ha kérik a vért, csak hümmög, s eloldalog.
„Én vagyok a hős!” – mondja Dani bátran,
közben a dzsuva a pólóján folytban.
A küzdelem szent, de csak amíg kényelmes,
a pörgés menő, de a szenvedés – feles.
Langyos a lelke, dzsuva a cipője,
harcos? Ugyan, csak a szavak futója.
„Hé, ti ott, csináljátok meg!” – ordítja messze,
de ha közelebb jön a csata, hát hátraesve.
Dzsuva Dani, a langyosok kúpja,
a csúcson áll, de a szikla puha.
Mögötte tömeg, de csak szelfikre várnak,
a tűz lobog, de csak a képernyő lángja.
Harcolni? Dani inkább influenszel,
dzsuva a szava, a tette meg csesz el.
Csapong a szélben, posztol, de nem mozdul,
harcosnak hívja magát – de csak ha nem fárad.
Dzsuva Dani, te kúp a harcosok szélén,
de a kúp is leomlik, ha nincs ott a lényeg.
Harcos a szívben, nem a dzsuvában él,
Dani csak álmodik, míg a többiek lépnek.
Refrén:
Langyos harcos, dzsuva Dani,
csak a szája nagy, a szíve semmi.
Ha jön a vész, fut, mint a nyúl,
a hősi tűz meg csak messze húz.
Langyos harcos, dzsuva Dani,
a forradalom nem filter-sztani!
Csak a posztja megy, de a lába nem,
a dzsuva csorog, a tettje nincsen!