„Rohadjon meg Tonomár ott, ahol van”
Szentesen nagyot szólt a hír: 75 millió forintnyi pályázati pénz landolt az Ilona parton, amit Tonomár Zoltán és csapata vett kézbe. Hogy mi lett belőle? Nos, munkahely? Az nincs, de legalább a pénz jó helyen van — náluk.
Úgy tűnik, itt nem a közösség fejlődése, hanem inkább egy jó kis élősködés a menő szakma. Pályázati pénz jött, elköltötték, de hogy mi lett belőle? Semmi. Az Ilona part inkább tűnik egy szép nagy „pénznyelőnek”, mint egy munkahelyteremtő gépezetnek.
„Rohadjon meg ott, ahol van” – hallani az utcán. Mert amíg mi a saját pénzünket látjuk elszállni, ők nyugodtan ülnek a székükben, nyaralnak luxus körülmények közt, mint valami jóllakott kis polipok a zsákmányon, és élvezik a helyzetet.
De hogy mi jön ebből nekünk? Semmi. Csak a rossz érzés, hogy megint kifosztották a közös kasszát, és megint mi maradtunk munkahely nélkül, fejlesztés nélkül, csak szép szavakkal és nagy ígéretekkel.
Hát így állunk: pályázati pénz érkezik, szétosztják, majd szépen eltűnik a semmiben, a mi zsebünk meg továbbra is üres.
Szóval, Tonomár ,ha ezt olvassa: „Rohadjon meg ott, ahol van, csak ne a mi pénzünkön!”